Kategória:
Helyi cukiságok, Egyéb cukiságok
Létrehozva:
2022-07-15 09:20:44
Cikk írója:
Léner Szilvia Mária
Énekeskabóca-félék

Az énekeskabóca-félék a félfedelesszárnyúak rendjében a kabócák alrendjének egyik rovarcsaládja közel 3000 eddig leírt fajjal (Soós, 1954).
Előfordulásuk
Az énekeskabóca-félék az egész földön elterjedtek. A Kárpát-medencében közel 600 fajuk él; a legismertebbek a mannakabóca és az óriás kabóca. Az előbbi szúrásával a manna-cukrot adja, az utóbbi a legnagyobb európai faj.
Megjelenésük, felépítésük
Rövid fejük merőlegesen áll, a homlokuk duzzadt. Mellső szárnyaik a hátsóknál hosszabbak, hártyásak. Testük jellegzetesen ék alakú, hengeres. Vannak közöttük egészen aprók (2 mm körüliek), de a trópusokon 11 cm-nél hosszabb fajaik is élnek (Holzinger, 2002).
A Kárpát-medencei fajok többsége nem éri el a 10 mm-t sem, de legnagyobb itteni képviselőik, az énekes kabócák (Cicadinae alcsalád) hossza az 1–4 cm tartományba esik (Sáringer, 1989).
Szájszervük szúró-szívó jellegű.
A hímek ivarszervei a kilencedik potrohszelvényen helyezkednek el, alakjuk rendszerint a fajra jellemző és így elkülönítő bélyeg. A nőstények tojócsöve fűrészes: ezzel vágják fel a növény szövetét, hogy elhelyezhessék benne petéiket.
Hangadó készülékük a test oldalán, az első haslemezen kifejlődött finom hártyácskák sora. Ez mindkét ivar egyedeinél megtalálható, de a nőstényeké csenevész.
Legújabb felfedezések szerint a rovar szárnyain olyan nanoméretű struktúrák találhatók, amelyek érintéssel képesek baktériumokat elpusztítani. Ez a struktúra ezernyi parányi oszlopból áll, melyek csapdába ejtik, és darabokra tépik szét a káros mikroorganizmusokat.
Életmódjuk, élőhelyük
A fajok többsége röpképes (rövidtávon gyorsan repül), valamennyi a szárazföldön él. Leginkább a forró égövi vidékeket kedvelik, a mérsékelt övben a szőlőtermesztés határán túl nem mennek. A déli napfényben hangadó hártyáikat rezegtetve igen élénken, éles, cirregő hangon ciripelnek. Magyarországon is elterjedt az utóbbi években, főleg a Nyugat-Dunántúl enyhébb éghajlatú tájain.
Többnyire a fákon tartózkodnak, igen óvatosak.
Szipókáikkal megszúrják a fák leveleit és gallyait, és ezek nedveit szívják. A föl nem szívott nedv a levegőn tömörül; ebből lesz az úgynevezett manna-cukor.
Lárváik növények gyökereibe bújnak, és azok nedveit szívogatva, több vedléssel nőnek fel. A kifejlett lárva először kimászik a föld felszínére, és ott reped fel hátán a bőr, hogy előbújjon belőle a kifejlett, ekkor még halványzöld kabóca.
Forrás:
wikipedia
Felső kép: Bruce Marlin / Wikimedia Commons
Városi magazin cikkek









Kiemelt ApróHirdetések





További kiemelt ApróHirdetések »
Helyi látnivalók









Helyi szolgáltatók