Kategória:
Helyi cukiságok, Egyéb cukiságok

Létrehozva:
2022-07-15 09:20:44

Cikk írója:
Léner Szilvia Mária


Énekeskabóca-félék


Az énekeskabóca-félék a félfedelesszárnyúak rendjében a kabócák alrendjének egyik rovarcsaládja közel 3000 eddig leírt fajjal (Soós, 1954).

 

Előfordulásuk

Az énekeskabóca-félék az egész földön elterjedtek. A Kárpát-medencében közel 600 fajuk él; a legismertebbek a mannakabóca és az óriás kabóca. Az előbbi szúrásával a manna-cukrot adja, az utóbbi a legnagyobb európai faj.

 

Megjelenésük, felépítésük

Rövid fejük merőlegesen áll, a homlokuk duzzadt. Mellső szárnyaik a hátsóknál hosszabbak, hártyásak. Testük jellegzetesen ék alakú, hengeres. Vannak közöttük egészen aprók (2 mm körüliek), de a trópusokon 11 cm-nél hosszabb fajaik is élnek (Holzinger, 2002).

A Kárpát-medencei fajok többsége nem éri el a 10 mm-t sem, de legnagyobb itteni képviselőik, az énekes kabócák (Cicadinae alcsalád) hossza az 1–4 cm tartományba esik (Sáringer, 1989).

Szájszervük szúró-szívó jellegű.

A hímek ivarszervei a kilencedik potrohszelvényen helyezkednek el, alakjuk rendszerint a fajra jellemző és így elkülönítő bélyeg. A nőstények tojócsöve fűrészes: ezzel vágják fel a növény szövetét, hogy elhelyezhessék benne petéiket.

Hangadó készülékük a test oldalán, az első haslemezen kifejlődött finom hártyácskák sora. Ez mindkét ivar egyedeinél megtalálható, de a nőstényeké csenevész.

Legújabb felfedezések szerint a rovar szárnyain olyan nanoméretű struktúrák találhatók, amelyek érintéssel képesek baktériumokat elpusztítani. Ez a struktúra ezernyi parányi oszlopból áll, melyek csapdába ejtik, és darabokra tépik szét a káros mikroorganizmusokat.

 

Életmódjuk, élőhelyük

A fajok többsége röpképes (rövidtávon gyorsan repül), valamennyi a szárazföldön él. Leginkább a forró égövi vidékeket kedvelik, a mérsékelt övben a szőlőtermesztés határán túl nem mennek. A déli napfényben hangadó hártyáikat rezegtetve igen élénken, éles, cirregő hangon ciripelnek. Magyarországon is elterjedt az utóbbi években, főleg a Nyugat-Dunántúl enyhébb éghajlatú tájain.

Többnyire a fákon tartózkodnak, igen óvatosak.

Szipókáikkal megszúrják a fák leveleit és gallyait, és ezek nedveit szívják. A föl nem szívott nedv a levegőn tömörül; ebből lesz az úgynevezett manna-cukor.

Lárváik növények gyökereibe bújnak, és azok nedveit szívogatva, több vedléssel nőnek fel. A kifejlett lárva először kimászik a föld felszínére, és ott reped fel hátán a bőr, hogy előbújjon belőle a kifejlett, ekkor még halványzöld kabóca.

 

 

Forrás:

wikipedia

Felső kép: Bruce Marlin / Wikimedia Commons

 

 

Városi magazin cikkek

További magazin cikkek »

 

Kiemelt ApróHirdetések

További kiemelt ApróHirdetések »

 

 

 

Helyi látnivalók

További helyi látnivalók »

 

Helyi Programok / események

További helyi programok / események »

 

Helyi szolgáltatók

További helyi szolgáltatók »